Tárnoki Okosok: kutyaiskola a kennelsoron - önkénteseket keresünk!

A www.kutyatrening.hu csapata jóvoltából 2014. szeptember 20-án újra indul a Futrinka Egyesület tárnoki kennelsorán az öt hetes, "Tárnoki Okosok" néven ismert kutyaiskola, amely ellentétben a hagyományos iskolai oktatással sokkal inkább a kutyák szocializációjára, a kennelsoron túli élethez szoktatására helyezi a hangsúlyt. Összesen 15 kutya vehet részt az oktatáson, melléjük keresünk olyan önkénteseket, akik öt héten át meg tudnak jelenni a kennelsoron, hogy végigcsinálják velük a foglalkozásokat.

Az oktatás vezető trénere most is, mint a korábbi alkalmakkor: Győrfi Heni.

Az oktatások előtt legalább fél óra sétát biztosítani kell az adott kutyának, hogy az oktatásra már kicsit ráhangoltabban érkezhessen mind a felvezető, mind az érintett kutya.

Ennek figyelembevételével az alábbi időpontokra lehet jelentkezni:

13:30 - 15:00 (13:30-tól 30 perc sétával)
14:30 - 16:00 (14:30-tól 30 perc sétával)
15:30 - 17:00 (15:30-tól 30 perc sétával)

A programban résztvenni tervezett 15 kutya, akik közül a kutya leírása és a felvezető tapasztalata alapján lehet választani az alábbiakban kerül bemutatásra. A kutyaiskolára jelentkezni az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet.

1. Mex (nem igényel kutyás rutint)

Mex egy szálkás szőrű tacskó kan, oltott és ivartalanított. Emberekkel barátságos, más kutyákkal - kanokkal is - jól kijön. Pórázon szépen sétál, figyelmes, engedelmes. Kennel-szindrómás, emiatt extra odafigyelést igényel, hiszen magára hagyva a farkát kergeti. Mind a fizikai, mind a szellemi lefárasztása hozzájárul ahhoz, hogy a rosszul rögzült szokásból ki tudjon lépni.

2. Bozót (nem igényel kutyás rutint)

Bozót egy középkorú-idős, közepes termetű keverék kan kutya, oltott, de az ivartalanítására egyelőre nem került sor, mert nem volt műthető állapotban (a miskolci gyepmesteri telepről érkezett teljesen lesoványodva). Emberekkel barátságos, most már egyre figyelmesebb és kötődőbb is, kezdetben nem kereste az ember társaságát. Más kutyákkal viszont nem jön ki, de pórázon egy térben tartózkodni velük különösebb gond nélkül tud.

3. Tódi (nem igényel kutyás rutint)

Tódi egy talán vizsla ősökkel is rendelkező, közepes termetű keverék kan kutya. Agilis, lendületes, emberekkel (gyerekekkel is) maximálisan megbízható, érdeklődő, kedves. Más kutyákkal fenntartással jön ki, a szukákkal is hajlamos dominánsan viselkedni, nem annyira a kutya neme, mint habitusa határozza meg Tódi reakcióit, a nem domináns kutyákkal nincs gondja. Egy vicces, minden lében kanál kutyabácsi, akivel élmény a séta, de a foglalkozások is azok lesznek.

4. Kojak (nem igényel kutyás rutint)

Kojak egy középkorú magyar vizsla kan, Tódi társa, így ők nem is lenne szerencsés, ha egy csoportban lennének, mert ha Tódi ott van, Kojak mérsékelten figyel az emberekre. Amúgy egy nagyon kedves, nyugodt, nem túl okos, kicsit lassabb felfogású, de nagyon jószándékú kutya, aki más kutyákkal is jól kijön.

5. Tóbiás (aktivitása miatt kutyás rutint igényel)

Tóbiás egy fiatal, lendületes, hebrencs vizsla keverék kan, aki hajlamos túlzásokba esni, ha a másoknak csaholásról, ugatásról van szó, de amúgy barátságos más kutyákkal, elsődlegesen a szukákkal. Imád felugrálni, labdázni, nem csak élelemmel, hanem játékkal is remekül motiválható. A figyelme hajlamos elterelődni, így folyamatos kontaktust igényel. Nagyon jó idegrendszerű, könnyen és gyorsan tanuló kutya, akinek egy aktív felvezető lenne az igazi, számára biztos, hogy több, mint fél óra séta kell ahhoz, hogy az oktatáson már érdemben oda tudjon figyelni.

6. Vilinger (problémás, kutyás rutint igényel)

Vilinger egy törpe tacskó keverék kan, de egy igazi terminátor, így tényleg rutinos felvezetőt keres, aki nem esik kétségbe, ha egy kutya őrjöng mellette, s akkor sem, ha esetlegesen egy-egy esetben odakap. Vilinger sajnos jelenleg így kommunikál, mert megszokta, hogy minden úgy van, ahogy ő akarja, innen próbáljuk visszaterelni a hiearchiában egy kicsit alacsonyabb szintre. Nagyon erős a vadászösztöne, erre figyelni kell, illetve ő egyáltalán nem jön ki más kutyákkal jelenleg. A foglalkozások során a közömbösítés lenne az elsődleges feladat.

7. Fácán (nem igényel kutyás rutint)

Fácán egy apró termetű keverék kan, aki mindenkivel végtelenül kedves, alázatos, nagyon könnyen kezelhető, de hajlamos minden helyzetben elfeküdni megadása jeléül, így nála a négylábon tartás a nehezebb. Nem túl aktív, bújós, nagyon-nagyon emberközpontú kutya, akinek önmagában az, hogy valaki csak vele foglalkozik rengeteget fog jelenteni. Fácán enyhe szívféreg pozitív, de a szükséges védelemről gondoskodtunk esetében is, így nem jelent veszélyt senkire. A kezelése folyamatban van.

8. Barnu (ugatós-kapkodóssága miatt kutyás rutint igényel)

Barnu egy igazán kedves, barátságos, emberközpontú tacskó keverék kan kutya, aki imád labdázni, a megszerzett labdát kincsként őrizgeti. Más kutyákkal - kanokkal is - jól kijön, érdeklődő, intézkedős. Hajlamos ugatással kommunikálni, illetve néha csipked is, de soha nem rosszindulatból. Imád sétálni, tökéletesen mozog pórázon, figyelmes. Könnyen tanítható és élelemmel nagyon jól motiválható kutya.

9. Bajusz (kutyás rutint igényel)

Bajusz egy fiatal-felnőtt szálkás szőrű tacskó keverék kan, aki nem jön ki más kutyákkal, hebrencs és ugatós, így számára a kutyaiskolai foglalkozások leginkább arról kellene, hogy szóljanak, hogy pár másodpercre csöndben tudjon maradni akkor is, ha más kutyák vannak a környezetében. Nem engedhető össze más kutyákkal, mert gondolkodás nélkül nekik megy jelenleg, viszont fontos lenne, hogy ezen a viselkedésén csiszoljunk. Vilingerrel ellentétben ő azonban soha nem fogna vissza az emberre, az emberekkel maximálisan megbízható. Nagy mozgásigényű, aktív, élelemmel jól motiválható kutya.

10. Elic (nem igényel kutyás rutint)

Elic félős és szocializálatlan volt, amikor az Illatos útról elhoztuk, de mostanra egy tökéletes kutyalány lett, aki minden kutyával barátságos, tökéletesen viselkedik a problémás kutyák társaságában is, az emberekkel pedig végtelenül kedves. Jó idegrendszere miatt tökéletes családi kutya, így a felvezetőjének sem fog gondot okozni, ráadásul Elic már előképzett.

11. Blende (nem igényel kutyás rutint)

Blende egy basset-tacskó, aki mindenkinek meg akar felelni, imádja az embereket, figyelmes és ragaszkodó, könnyen és gyorsan tanul. Más kutyákkal jól kijön, pórázon szépen sétál. Az alapfokú képzettsége egyelőre hiányzik, de sokat számíthat az örökbeadásánál, hiszen ezen kívül már nagyjából mindent tud is.

12. Zseton (nem igényel kutyás rutint)

Zseton egy felnőtt magyar vizsla kan, aki bújós és nagyon kedves, de nem annyira pörgős, mint egy átlagos vizsla, bár az aktivitási szintje neki is magas, mégis könnyen kezelhető. Emberközpontú, minden más kutyával barátságos, de kanokkal óvatosan kell azért kezelni. Élelemmel jól motiválható, az emberek társasága pedig önmagában jutalom. Zseton németországi partnerszervezetünkkel utazik majd gazdihoz, de addig is örülne, ha új dolgokkal ismerkedhetne meg.

13. Dixy Dee (termete miatt kutyás rutint igényel)

Dixy Dee egy hatalmas, jószívű óriás hölgy, aki már egyszer járt iskolába, így az alapokat ismeri, de a folyamatos, rendszeres emberi kontaktus nagyon-nagyon fontos számára, így szeretnénk őt újra beiskolázni. Más kutyákkal jól kijön, türelmes, nyugodt, jó idegrendszerű kutya. Tökéletes családi kutya lenne, de egyelőre sajnos nem bizonyíthat sehol, így amíg a kennelsoron él, nekünk kell változatossá varázsolni az életét.

14. Gamandor (termete miatt kutyás rutint igényel) - iskolatársa: Sz. Gabriella

Gamandor egy néha morgós, határozott és domináns, de mégis megfélemlített kutya volt, amikor a gondozásunkba érkezett, de aztán a sok-sok foglalkozás, szeretet hatására szépen letisztult, s egy igazán jó karakterű, higgadt kutya vált belőle, akinek nagyon nagy szüksége van a napi lemozgatásra, s az egyéb, az agyát is igénybevevő foglalkozásokra. Már járt korábban is kutyaiskolában, de ő az egyik olyan kutyánk, aki sajnos már eleve régóta nálunk van, s várhatóan még jó ideig nálunk is marad, s akinek szeretnénk az iskolával extra foglalkozást is biztosítani.

15.  Vecse (ismeretlen előélete miatt igényel kutyás rutint)

Vecse friss érkező, de szeretnénk, ha tárnoki kennelsori tartózkodását máris egy ilyen jó, közösségi élménnyel kezdhesse, s mi is többet megtudjunk az emberekhez való viszonyáról olyan helyzetekben is, amikor valamilyen elvárással szembesül, illetve összességében is jó lenne róla alaposabb képet kapni, amire az öt hét intenzívebb kapcsolat jó lehetőséget biztosít. Amit már most is tudunk, hogy alapvetően nyitott, érdeklődő, jó állapotú kutya, aki örömmel van az emberek közelében, így biztosan jó élmény lesz vele a kutyaiskola is, akárki vállalja.

Fontos, hogy a 3 x 5 kutya kurzusbeosztását a jelentkező önkéntesek és a kutyák egymás melletti oktathatósága adja majd ki, illetve az is, hogy aki jelentkezik, biztosan vállalja az öt hetes elfoglaltságot, hogy egyik kutyánknak se kelljen önkéntes hiányában kiesnie a programból. A jelentkezésnél jó lenne, ha a preferált kutyatárs megjelölése mellett a "szóba jöhetnek még" kutyák is felsorolásra kerülnének, mert nem biztos, hogy az elsőként választott kutya tud majd a jelentkezővel iskolába járni, hiszen akár más már korábban jelentkezhetett érte. Előfordulhat, hogy valamelyik kutyánk az oktatás ideje alatt esik át az ivartalanításon (ilyenkor tölcsért viselnek, de a kutyaiskola idejére a kellő figyelem biztosítása mellett a védőeszköz levehető), illetve az is, hogy ideiglenes befogadóhoz vagy végleges gazdához költözik, ilyenkor lehetőség van a kurzus befejezésére vagy másik kutya választására a hátralévő időre.

A hangulat mindig jó, az oktatás végére nem csak a kutyákkal szokik össze a kis csapat, hanem egymást is megismerik. Reméljük, hogy korábbi segítőink közül is többel találkozhatunk idén is.

Az oktatás alatt a kennelsori lakók sétáltatása a hátsó kifutón történik, de ha valaki önkéntesként csak kutyát sétáltatni jönne, az oktatáson résztvevőkön kívüli többiek közül bármelyik kutyánk kivihető ebben az időszakban is.

Jelentkezni a kutyaiskolai foglalkozásokra az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet.

Reméljük, hogy idén is összejön a csapat!

Köszönjük!

Kutyaiskola a rácsok mögöttieknek?

A zörgést elnyomja a jutalomfalat illata (Hana)

Negyedik alkalommal kerül sor a "Tárnoki Okosok" elnevezésű, speciális kutyaiskolai foglalkozásra a Futrinka Egyesület kennelsorán élő kutyák számára. A kurzus öt hetet vesz igénybe, a nebulókkal minden vasárnap három csoportban foglalkoznak a foglalkozást vállalt önkéntesek a www.kutyatrening.hu oktatója iránymutatásai alapján.

Mitől speciális ez az oktatás? 

Ülni tanul, aki kunyerálni már tud (Csönd)

Önmagában az a tény, hogy nem a gazda és kutya viszonyát hivatott tökéletesíteni, már eltérést mutat a normál iskoláktól, ahová jellemzően a gazda és saját kutyája iratkozik be. Ebben az esetben az elkötelezett, öt hetet a kennelsor lakóira áldozó önkéntesek és a kennelsori lakos kutyák között teremtődik meg kapcsolat úgy, hogy alapvetően az ember-kutya kapcsolaton van a hangsúly, s hét közben sajnos a gyakorlásra a legritkább esetben sincs lehetőség, a kutyák a kennelsoron tartózkodnak, az önkéntesek pedig a saját életüket élik. Ez azt is jelenti, hogy a tudás megalapozására kevesebb idő jut, de szerencsére az ismétlésekkel minden kutya el tudja sajátítani az alapokat, legalább a szemkontaktust és a parancsra leülést.

Emellett olyan, a hétköznapi élet váratlan  helyzeteire, bizalmatlanságot ébresztő tárgyaira is igyekeznek az oktatás során figyelni: eltérő anyagú tárgyakra, illetve tárgyakba való fel- és belépés, zörgő dolgok, más kutyák, csivitelő emberek, jövés-menés.

Ez az iskola tehát nem klasszikus kutyaiskola, s nem cél szuperokos, szupererős kutyákat kiképezni, ez az iskola az esélynövelés, a szerető odafigyelés iskolája.



Miért hasznos, mit érünk el vele?

Bambita számára a csörgő kapu nem túl bizalomgerjesztő

A kennelsori kutyáink a kennelek látványa ellenére sem töltik a napjaikat bezárva, rendszeresen, naponta többször kijutnak sétálni valamelyik kifutónk egyikére, illetve ha sétáltató önkéntesek érkeznek, akkor a kennelsoron kívül, pórázon is sétálhatnak. Vannak olyan kutyáink, akiknek minden ismeretlen, akik félnek, tartanak az embertől, akik nem ismerik a pórázt, akiknek még soha nem kellett kötődniük senkihez, de vannak olyanok is, akik egy viszonylagos jó életből érkeztek hozzánk, s a változás megviseli őket.

Laza srác, laza ülés (Mono)

A foglalkozások egy olyan rendszerességet visznek a kutyák életébe, amelyet már a második alkalom után várnak, s biztosítják azt is, hogy egyénre szólóan, egy-egy embertől kaphassanak tartós figyelmet, hiszen a foglalkozás előtti séta, illetve maga a foglalkozás garancia erre. Azok is, akiknek korábban nem kellett az emberre figyelnie, elkezdenek ragaszkodni, kötődni, intenzívebb megerősítést kapnak arra vonatkozóan, hogy az ember jó. Ez az örökbeadhatóság előfeltétele is egyben, hogy a kutya tudjon nyitni az emberek felé.

Emellett megtanulnak alap dolgokat, amely a leendő gazdik életét könnyítik meg, hiszen egy pórázon sétáló, ülni, feküdni, helyben maradni tudó kutya már olyan ismeretekkel bír, amivel az esélytelen közül egy kicsit legalább kiemelkedhet, illetve az oktatás során mi is többet tudunk meg az adott védencünk habitusáról. A közös munka arra is rákényszeríti a kutyákat, hogy elviseljék más kutyák és emberek közvetlen jelenlétét, hogy ne arra figyeljenek, hogy milyen kutya van a hátuk mögött, hanem arra, hogy a mellettük álló ember mire kéri őket. Egy ilyen módon közömbösített kutya biztonsággal sétáltatható pórázon a későbbiekben, hiszen megtanulja, elfogadja, hogy ő nem azért van ott, hogy balhézzon, hanem azért, hogy a sétát a sétapartnerével közösen élvezze.

Gamandor élvezettel suhan az akadályok felett

A kertben, láncon vagy csak minimális inger mellett tartott kutyák általában nem ismernek mást, csak - leegyszerűsítve - a semmit. A tanfolyamon rá kell lépniük plédre, műanyag homokozóba, át kell ugraniuk akadályt, illetve át kell menniük zörgő üvegek között. Van, akinek már maga az ismeretlen tárgy látványa problémát okoz, s megközelíteni sem meri, s van olyan, akinek a világ egy játék, s mindenre nyitott, így azt csinálja, amit kérünk tőle.

Hogyan kerülnek a résztvevő kutyák kiválasztásra?

Van, akinek maga az idegen tárgy is ijesztő (Pisze)

A tanfolyamra kizárólag a kennelsoron élő, gazdára váró kutyáink járhatnak. Annyi kutya tud bekapcsolódni, ahány önkéntes jelentkezik. Szerencsére idén is sikerült három csoportot indítani, így több kutya kaphatta meg az esélyt az okosodásra. Fontos az is, hogy a kutyák közben örökbefogadásra várnak, tehát előfordulhat, hogy valaki gazdisodás miatt esik ki a programból, ilyenkor valaki más léphet a helyére, aki az elejétől kezdi az ismeretek elsajátítását immáron már a felvezető által megszerzett tudás és tapasztalat bázisán.

Emelvény, csúszós pléd = felkészülés a kanapés életre (Nyurga)

Totó inkább modellkedik, mint figyel

Alapfeltétel a minimális pórázképesség, akiknél még nem jutottunk el erre a szintre, ők sajnos nem tudnak ilyen módon továbbfejlődni (Vili és Ügyes például jelenleg alkalmatlanok erre). Az idős kutyák sincsenek kizárva a képzésből, sőt! Jelenleg is többen, szemléltetési célból is, bekapcsolódtak korosabb védenceink közül is, a tízen túliak társaságát gyarapítja Egres, Csönd, Totó és Hana, de oda tartozott Balu, az óriás is, aki sajnos az első foglalkozás alapján kikerült egyelőre a programból. Az öt hét alatt az idősebb ebek is bebizonyítják, hogy képesek új trükköket megtanulni, s felülírják az általunk sokszor hallott indokot arra, hogy miért nem fogad valaki öreg kutyát örökbe: "hiszen az már nem képes megtanulni semmit, én pedig magamnak akarom kialakítani a kutyámat".

Elsődlegesen hasonló oktatásban még nem részesült kutyáink csatlakozhatnak, de mindig van "évismétlő", aki a korábbiak bázisán új dolgokat sajátíthat el. S természetesen a jelentkező önkéntesek választása is befolyásoló tényező: mindenki számára olyan kutyát igyekszünk választani, aki az elképzeléseinek és képességének, erejének megfelelő.




Lesz-e folytatás?

Ez soha nem rajtunk múlik, mi nyitottak vagyunk rá, s ha újra lehetőséget kapunk a www.kutyatrening.hu oktatóitól, illetve lesznek lelkes, beiskolázódni akaró önkénteseink, akkor bizonyára lesz ilyen képzés a jövőben is, hiszen gazdára váró, szocializációra szoruló kutya mindig lesz, akinek ez segítség.

No para (Izsó)

Addig is, aki lemaradt: jöhet bátran bármelyik nap 10 és 15 óra között sétáltatni hozzánk, hiszen már a pórázos séták is rengeteget számítanak kutyáink számára.

Szeretnénk végezetül kiemelni, hogy Egyesületünk a pozitív megerősítésben hisz, ezt az elvet követi, így a képzés során a kutyákat nem büntetjük, hanem a kívánatos viselkedést erősítjük meg. Nincs rángatás, erőszak, általunk gerjesztett, retorzióra futó stresszes helyzet, hanem odafigyelés, szeretet és jutalom.

Egyesek már azt is tudják, hol lapul a jutalom (Pláne)

A fotókat Kovács Szonja és a www.vizslafotozas.hu készítette. Köszönjük!

Sétáltatás a kennelsoron

A Futrinka Egyesületnek saját menhelye nincs, egy kutyapanzió területén bérelünk 24 kennelt, a nem ideiglenes befogadónál vagy bentlakásos panzióban élő védenceink ott találhatók meg. A kennelsor Tárnokon van, az eljutáshoz szükséges információkat az info@futrinkautca.hu e-mail címre küldött e-mailre válaszul tudjuk megküldeni az érdeklődőknek.

A kennelsoron élő kutyáink mellett reggel nyolctól este hatig van alkalmazotti felügyelet, de a reggeli időszak a gyors, első sétakörök bonyolítása mellett a takarításról szól, az esti pedig az etetésről, illetve az azt követő gyors, napzáró sétáról, így a nap első és utolsó időszakában alkalmazottaink kizárólag a kutyák körüli teendők ellátását biztosítják, a köztes időben viszont lehet minket látogatni, kutyáinkat sétára vinni, szeretgetni. Minden nap - ünnepnapokon is! - szeretettel várunk minden sétáltatót 10 és 15 óra között. Sétára 15 órakor adunk ki legutoljára kutyát, de ebben az esetben egy órán belül vissza kell vele érni, hogy vacsoraidőre újra a kennelsoron lehessen.

A kutyákhoz pórázt és ürülékszedő zacskót adunk. A séta során egyikük sem engedhető el a pórázról, illetve a negatív fegyelmezés n e m megengedett, mi a pozitív megerősítésben hiszünk, így célszerű valami finomságot magunkkal hozni a sétára, mint pld. sajtkocka vagy virslikarikák. A panzióhoz közeli patak partján 3, illetve 6 km-es, biztonságos séta tehető, kérés esetén laminált térképet adunk azoknak, akik még nem jártak nálunk.

A kutyáink egy része tökéletesen pórázképes, míg mások most tanulják az emberekkel való kapcsolatot, illetve annak részeként a pórázon való sétálást is. Amikor kutyát választunk a sétáltatáshoz, igyekezzünk a saját lehetőségeinket, képességeinket figyelembe venni, s ha kétségünk adódik, jelezzük a gondozó felé!

Fontos szabály, hogy a kifutóra és a kennelsorra is, csak a gondozó felügyelet mellett szabad bemenni, amíg ő nem jelzi, a kinti, kifutókon kívüli kisház mellett kell várakozni a balesetek elkerülése érdekében, hiszen mind a két kifutón kutyák tartózkodhatnak.

Mivel egy lovarda területén van a kennelsor, így a kaputól már csak nagyon alacsony sebességgel szabad autózni, illetve a fűre parkolni tilos. Emellett a dohányzás kizárólag a kijelölt helyeken megengedett, egyéb helyen dohányozni tilos. A panzió területén, amennyiben a kutyáink úgy alakítják, az ürüléket össze kell szedni, s a zacskót a séta végén a gondozó iránymutatása alapján elhelyezni. A külső kukákba ürülék nem dobható!

A séta rendkívül sokat jelent a kutyáink számára, hiszen amellett, hogy új emberekkel ismerkednek meg, s egy-egy órára egyéni figyelemben, extra foglalkozásban lesz részük, hozzájárul a kötődés kialakításához és megerősítéséhez, a séta rendjének, a pórázon történő mozgás szabályainak elsajátításához, de visszahat a kennelsoron maradtakra fordítható időre is, hiszen minél több kutyánk sétál kinn, annál több idő jut azokra, akik a kennelsoron maradtak, így összességében egy kutya sétáltatása nem csak egy kutya számára jár pozitív eredménnyel. A vidéki, friss környezetben eltöltött néhány óra szerencsére a mi, emberek szervezetére is pozitív hatással van, a mozgás, a szabad levegőn való időtöltés pozitívan befolyásolja egészségünket, közérzetünket.

Várunk mindenkit szeretettel!

Köhög a bolha?

Nem, a bolha nem, már csak azért sem, mert tárnoki kennelsorunkon nem kívánatos élőlény, mindent meg is teszünk annak érdekében, hogy őt és kullancs társait távol tartsuk kutyáinktól. Viszont valamit nem ilyen egyszerű elkerülni, az pedig nem más, mint a kennelköhögés.

Más levert volt, köhögött, folyt az orra - de már gyógyul

A kennelköhögés egy olyan felsőlégúti fertőzést, amelyet különböző vírusok és baktériumok okoznak, s jellemzően társas tartás esetén fordul elő, így sajnos az enyhébb, fagymentes, ámde nyirkos időben rendre megjelenik kennelsorunkon is. A tünetek között a száraz köhögés és a köhögés miatti erőlködésből fakadó "hab hányás", az orrfolyás, az enyhe láz, étvágytalanság, levertség mind szerepelnek. Normál esetben a köhögés rövid idővel később enyhül, majd tünetmentesen gyógyul, de vannak érzékenyebb fajták, illetve érzékenyebb lelki vagy fizikai állapotú kutyák, akikre ez a betegség hatalmas kockázatot jelent.

Megfigyeléseink szerint az elmondható, hogy a magyar vizslák és a német dogok, de általában a fajtatiszta egyedek fogékonyabbak a betegségre, mint a keverékek, de ez nem jelenti azt, hogy keverék kutyánk soha nem betegszik meg. A frissen oltottak, műtét után lévők, illetve a soványabb, legyengültebb kutyáink nagyobb eséllyel esnek bele a köhögés csapdájába, mint a teljesen egészséges, jó kondícióban lévő társaik. A gazdájuk által leadott, lelkileg összetört kutyákra szintén nagyobb veszélyt jelent, mint a rossz körülmények közül mentett kutyákra, aki számára érzelmileg előrelépés a napi kapcsolat, foglalkozás. A nagyon fiatal és az idős kutyák szintén egy olyan csoport, akiknél fokozott figyelemre van szükség, ők azok, akiknél a szövődmények (jellemzően tüdőgyulladás, krónikus súlyvesztés) akár az állat életének elveszítését is jelenthetik.

A kennelköhögés vírusos része ellen a kombinált oltások egy részében megtalálható ellenanyagok hatnak, de a bakteriális fertőzésre ez nem biztosít védettséget, arra más védekezési módok ismertek, de általában nem élünk ezekkel, hiszen meglehetősen drágák, s jellemzően feleslegesek is, de a mostani nagyon enyhe tél sajnos amellett, hogy mindenhol megjelentek a kullancsok, hatalmas intenzitással szabadította ránk a kennelköhögést is.

A kennelsoron élő, még nem beteg kutyáinknak szeretnénk egy, a kennelköhögés baktériumai ellen ható védőoltást beadatni, ehhez azonban szükség lenne a támogatásotokra, hiszen ez az oltás bőven a pénzügyi lehetőségeinken felül van. Egy oltás 2.500 Ft körüli összegre jön ki, ezt kell kutyánként előteremtenünk a mindenkori kennelsori állomány számára ebben az időszakban. Akár 500 Ft is számít, hiszen az adományok összeadódnak. Az utalásokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számlájára várjuk, a megjegyzésben tüntessétek fel a támogatni kívánt csoportot - ALAP, VIZSLA, TACSKÓ, DOG - és azt is, hogy KENNELKÖHÖGÉS. Köszönjük!

Valerie-nek a kennelköhögésből nagyon súlyos tüdőgyulladása lett...

Volt kennelsori lakosok

A kennelsor életének bemutatását megelőzően jól eső érzés kicsit elnézegetni egykor volt védenceink beszámolóit, gazdis fotóit, azokét a kutyákét, akik a kennelsoron töltötték gazdára várásuk napjait, s akiket többeknek volt szerencséje sétáltatni, szeretgetni. Az első etapon már túl vagyunk, hiszen az első bejegyzésünk is az exekről szólt, de még van a tarsolyunkban pár igazán szuper fotó. 

Aludjunk téli álmot, gondolhatta Kvaterka, egy valaha volt kennelsori lakosunk, akit az ózdi gyepmesteri telepről vettünk át akkor, amikor nagyon-nagyon altatásra érett helyzet alakult ki úgy, hogy a telepen minden kutya megérdemelt volna egy esélyt, egy boldogabb életet. Kvaterka ránézésre rottweiler-német juhász keverék, az a tipikusan örökbeadhatatlan fajta, aki hiába szép és hiába kedves, nem kell senkinek, mert aki a nagytestű, zömökebb fekete-cserekre bukik, az egy vérszomjas fenevadat képzel el, aki pedig társat keres, általában nem ezt a kinézetet preferálja, hiszen emberek vagyunk, mihez ragaszkodnánk, ha nem az előítéleteinkhez. De aztán csoda történt, mert valaki meglátta a szőr mögött a kutyát. Azt, aki ő valójában. Azt a mosolygós, mindig bújós, okos és ragaszkodó csodalényt, akibe bele lehet szeretni, s akit igenis haza lehet vinni, még akkor is, ha a területét nem fogja őrizni igazán soha.

Egy napon mentődött Kvaterkával egy másik ózdi esélytelen, Redőny, aki hosszú időt töltött az ottani gyepmesteri telepen, s mivel megérinthetetlen volt, gyakorlatilag a tökéletesen esélytelen közé sorolta be magát, s várta az altatást... Aztán jöttünk mi, s Redőny tényleg nem volt egyszerű, kapkodott és küzdött, de ha egyszer azt mondtuk, hogy megmentjük, akkor megmentjük és kész. Így érkezett meg a kennelsorra, s másnaptól már értette azt is, hogy ez most más, mint a korábbi kennel, mert ez ott a lehetőség kennelje volt. Redőny napról napra nyílt, majd egy séta során belefészkelte magát valakinek a szívébe, aki először átmeneti otthonként vállalta őt, de hamar kiderült, hogy ők tökéletes párost alkotnak, így Redőny maradt. A macskával azonban hosszabb időt vett igénybe a kapcsolatépítés, s bár Redőny egy terrier keverék, mégsem az ő hibájából, ugyanis a cica volt az, aki nem akarta elfogadni a betolakodót. Mostanra szerencsére már tökéletes az összhang. Redőny pedig iskolát járt, képzett kutya lett, aki pörög és ziziskedik, amikor annak van ideje, de békésen pihen, ha az az idő jön el.

Ha már Ózd, akkor a következő ex-védenc is legyen onnan. A félénk, lábtörlőre emlékeztető kutyalányt, Kefírt úgy mentettük, hogy tudtuk: egy macilányt nagyon nehéz lesz a mi elvárásainknak megfelelően gazdához adni, hiszen egy nagyobb termetű, loncsos kutyát nem sokan szeretnének a lakásukban tartani. Nem is leptek el minket az érdeklődő e-mailek Kefír érkezésének hírére, de nagyjából erre is számítottunk. Kefír játékosságával, csalafintaságával mindenkinek belopta magát a szívébe, s hatalmasakat játszott bármilyen kutyával, így ideális lefárasztó-társa lett az energiatúltengéses kanoknak a kennelsoron. Egy kutyaiskola pecsételte meg a sorsát, de nem a klasszikusokat idézve, hogy a felvezetője beleszeretett, s együtt autóztak el a naplementében, mert nem így történt. Egy másik felvezető szeretett bele, s ideiglenes befogadóként hazavitte. Aztán a többi onnan már történelem.

Na, persze nem csak Észak-Magyarországról érkeznek kutyák, nem is mindenki gyepmesteri telepről érkezik. Vahur, mint válási árva került hozzánk, s mivel kan kutyáknak még a kisebb termetűeknél is elég nehéz ideiglenes befogadót találni, így a kennelsorra került. Szerencsére nem kellett túl sokáig várnia, így csak az igazán elkötelezett Tárnokra járók ismerhetik, mert aztán valahogy mégis beleszeretett egy család, akik ideiglenes befogadóként... Jaj, hány meg hány ideiglenes befogadónk vérzik el, s mondja ki azt, amit már az elején is tudott, hogy az a kutya az övé, hogy azért vitte haza, mert már látta, hogy lehetséges egy közös élet... Vagy nem látta, de aztán úgy adódott, hogy féltésből, önzőségből, szeretetből vagy bármi egyéb ok miatt nem tudta volna már másnál látni az adott ebet. Vahur amúgy különleges volt, az első tiger mintázattal is bíró szálkás tacskó volt a gondozásunkban.

A tavalyi évben volt egy esős időszakunk, amikor néhány magyar vizsla védencünket különböző felhők után neveztük el, így lett nekünk Záporunk, Zivatarunk és Gomoly kutyánk is. Nagyjából egy időben is adtuk őket gazdához, a sors ráadásul olyan vicces, hogy a gazdikat is összehozta, így rendszeresek a találkozások a kutyák között. Karácsony környékén Gomoly küldött nekünk képeket: látszik, hogy az aktivitásából mit sem veszített.

Cipzár nagyon rövid ideig volt a kennelsoron, szinte alig tűnt fel párunknak, hogy érkezett, majd el is költözött, de őszintén szólva nem nagyon bánjuk, mert egy ilyen tündéri kutyának, mint amilyen ő, azonnal családban a helye. Minden hozzá fűzött reményt beváltott a kislány.

Gunner Baronnal, a foxterrierrel együtt érkezett, gazdától. A két kutya nagyon össze volt nőve, Gunnert Baron nevelte fel, így a terrier határozta meg az élet menetét a bajban is. Ő mondta meg, hogy ki hol és mikor fekszik, ő szervezte  Gunner dolgait folyamatos fogmutogatással, melyet a nála jóval nagyobb magyar vizsla alázatosan elfogadott. Látszott, hogy Gunnernak vagy nagyobb szüksége Baronra, hiszen ő jelentette számára a biztonságot, de az is, hogy ők külön is tökéletes életet fognak élni, így úgy döntöttünk, hogy nem csak együtt keresünk számukra végleges családot. Gunner végül Németországban talált gazdára, foxi társa Magyarországon maradt, de a hidegeket már mind a ketten családban tölthették. Akik találkoztak Gunnerral a kennelsoron, egy más kutyákkal elég szigorú, de az emberek szeretetére éhes kutyát ismerhettek meg személyében, aki nem pörgött túl, mint a vizslák általában, de aktív volt, figyelmes, s öröm volt vele sétálni a patak partján. Látszott, hogy nem volt boldogtalan vagy figyelemhiányos a gyermekkora, ezért is volt nehéz elfogadni, hogy a gondozásunkba került.

Zina, a német dog hölgy sem időzött a kennelsoron túl sokat, s az ő esetében a gondosan megválasztott fuvarosok okozták a gyors változást, akik miután segítséget nyújtottak Zina kennelsorra szállításában, nem engedték el a mancsát, jöttek sétáltatni, s miután a saját kutyájukat is bemutatták Zinának, s kiderült, hogy minden a legnagyobb rendben a két kutya között, ők is ideiglenes befogadónak jelentkeztek... Ugye, ismerős a történet? Igen, az történt, mint sok más befogadó esetében, de mi - hangsúlyozzuk - egyáltalán nem bánjuk, ha egy-egy kutyánk így ér révbe, hiszen akire átmenetileg rábíznánk valamelyik védencünk életét, arra bármikor véglegesen is rá mernénk bízni. Nem is lehet kérdés!

Hogy a blog adta kereteket ne lépjük át, s ne zúdítsunk senki nyakába olvashatatlan mennyiséget - tudtátok, hogy az emberek jelentős része már nem olvas néhány mondatnál többet egy nap? - egy régi-régi, a karcagi gyepmesteri telepről sérülten mentett labrador keverékkel zárjuk a mostani visszaemlékezést. Pufa sérüléseinek egy részét a folyamatos szökési kísérletei, még a másikat a sikeres szökéseken bonyolított nem feltétlenül szerencsés találkozások okozhatták. Ezeket leginkább visszatekintve tudjuk értelmezni, akkor még csak azt láttuk, hogy segítségre szorul. Egy rövid időt töltött a kennelsoron, majd ideiglenes befogadóhoz költözött, onnan pedig az egyik németországi partnerszervezetünk segítségével Németországba. Azóta is ott él békében és boldogságban. Más kutyákkal (és emberekkel természetesen) tökéletes összhangban, de erős vadászösztöne miatt az erdő állataival nem akkora nagy a barátság: ezt egy vaddisznóval való összetűzésben bizonyította, ahol az amúgy tökéletesen behívható kutya alkalmi süketté vált, s küzdött a nála sokkal nagyobb állat ellen, sajnos nagyon súlyosan meg is sérült... Ebből is felállt, mint az életében mindenből, de gazdái örökre megjegyezték a találkozást.

Bizonyára lesz még ehhez hasonló összefoglaló, hiszen ez a múltunk, ők azok, akikért évek óta tesszük a dolgunkat, mostanra egy kissé túl is vállalva magunkat, ami olyan energiákat von el, amelyek már nem is álltak rendelkezésünkre. De semmi nem okozhatja azt, hogy a megszokott minőség, figyelem negatív irányba változzon, hiszen mindig a fejlődés a cél. 2014-ben sem lesz máshogy.

Kennelsori exek...

Valószínűleg nem ilyennel kellene kezdeni a kennelsori beszámolót, de induljon vidáman, kicsit visszatekintősen, kicsit azoknak is, akik a Futrinka Egyesület alakulásánál, a tárnoki kennelsor első napjainál is ott voltak, s kicsit azoknak is, akik újak, s a mostani csapatot ismerik, ismerték inkább.

A karácsonyi időszak nem csak a készülődésről szól, hanem arról is, hogy azok a gazdik, akik fontosnak tartják - s jó lenne, ha mindenki annak tartaná, mert tényleg nagyon-nagyon jó látni egy-egy egykoron volt védencünket! - küldenek nekünk szép, gazdis fotókat. Ezekből válogattunk néhányat, s igyekszünk kicsit kevésbé "és ő is volt a kennelsoron, aztán gazdára talált" típusúvá tenni, olvassátok úgy tehát, mint egy mesét: a kennelsori meséink első részeként.

A Futrinka Egyesület 2007-ben, egy évvel az alakulását követően jutott ahhoz a lehetőséghez, hogy egy tárnoki kutyapanzió lekerített kennelsorán egy másik állatvédő szervezettel (Kóborka Egyesület) 24 kennelt béreljen. Akkoriban a futrinkás rész az első kennelsor volt, összesen tíz kennellel, a többi kennelben nem a mi kutyáink laktak, de ismertünk mindenkit, aki ott került elhelyezésre, hiszen rendszeresen sétáltattuk őket. Ekkor került a kennelsorra az ajkai gyepmesteri telepről Zoé, az akkor még fiatal, csíkos, staffordshire terrier ősökkel is rendelkező keverék szuka. Hosszú évek teltek el, Zoé pedig szépen beilleszkedett, megszokta a kennelsor rendjét, jött velünk rendezvényekre, örökbefogadó napokra, szinte mindenhová, de senkinek nem akadt meg rajta a szeme. Teltek az évek. Aztán idén már láttuk, hogy megöregedett, hogy már nem megy olyan gyorsan a háztetőre való felugrás, hogy jobb lenne, ha a telet szerető családban tölthetné. Kerestünk-kutattunk, s Zoéra rámosolygott a szerencse, a Karácsonyt már ideiglenes befogadónál tölthette, s az év utolsó jó híreként azt is elmondhatjuk: Zoé már nem költözik sehova, elrabolta befogadója szívét, aki megtartja őt.

Pongó nem a mi kutyánk volt, kóborkásként lakott a II/1-ben sokáig. A folyton ugráló, energiáit kordában tartani nem tudó fiatal bohócot annyira megszerettük, hogy amikor a kóborkások költöztek, Pongót elkértük, így lett ő a mi kutyánk. Hosszú ideig kellett várnia, mire egy elkötelezett család jelezte, hogy szeretnék őt örökbefogadni, s Pongó vidékre költözött. Aztán kapott egy kutyatársat, majd született a családban egy embergyerek is. Pongó felett pedig, aki egykoron Zoéval koptatta a kennelsori kifutó gyepét, eljárt az idő, most már az ő arca is őszbe hajlott, de még ott van benne az a kutya, aki emlékezetes pillanatokat szerzett sokunknak.

Ha már ugrálás: nem is olyan rég volt, hogy egy Bagoly nevű magyar vizsla keverék borzolta a tárnoki kennelsorra kijárók idegeit folytonos felugrálásával, csipkedésével, renitens viselkedésével. Neki sem lett egyik percről a másikra gazdi, de a nálunk töltött idő alatt rengeteget változott, nagyon sokat fejlődött. Erről is szól a kennelsor! Nem csak tartjuk bezárva a sok szomorú kutyát, hanem napirendhez szoktatjuk őket, megtanítjuk a pórázon sétálás örömeit, a játékot, azt, hogy az emberekben meg lehet és meg is kell bízni. Minden kutyánkat ismerjük, senki sem szorul háttérbe, s mindannyiuk számára igyekszünk biztosítani az egyénre szabott foglalkozásokat, mint ahogy Bagoly esetében is tettük. Most már biztosan elmondhatjuk, hogy megérte, mert Bagoly gazdára talált, s új családja nagyon hálás azért, hogy egy ilyen okos, kiegyensúlyozott kutyát kaphattak. Hol van mostanra az egykoron ketrecben tartott, folyton morgó, bizalmatlan kutya...?

Az indulásunkkor még nagyon eseti jelleggel voltak ideiglenes befogadóink, mostanra elmondhatjuk, hogy a kutyáink jelentős része családokban várakozhat, s nem kell megismernie a kennelsori életet, de az idősebb, a problémás, a kan vagy csak a nagyon gyorsan megoldandó kutyák esetében nem nagyon számíthatunk befogadó családok jelentkezésére, mint ahogy a keverék kutyáink többségénél sincs tolakodás. Liber problémás is volt, sürgős is, kan is, így nagyon nem okozott meglepetést, hogy a bajai gyepmesteri telepről a kennelsoron landolt. S mint egy jó tacskónál általában, volt, akiket elfogadott, s náluk nyoma sem volt a harapós énjének, míg másokat terrorizált, s elhitette velük, hogy a hierarchia csúcsán nem állhat más, mint ő, Liber személyesen. Innen volt szép győzni, mondhatnánk, hiszen egy ekkora öntudattal megáldott kutyát nagy felelősség örökbeadni. De aztán eljött a nap, amikor Liber elköltözhetett. S új otthonában újraépítette saját magát, mostanra egy egészen más kutya, aki nem hogy az emberekkel, de még a macskákkal is probléma nélkül kijön.

Borboly szintén sürgős megoldást igényelt, de az idős, szálkás szőrű tacskó kanra sem akadt olyan jelölt, aki biztonságos fedelet nyújtott volna számára, pedig Borboly korát meghazudtolóan aktív, s mindenkivel nagyon kedves kutya volt, tehát akár kutyás rutin nélkül is vállalható lett volna. De sajnos nem volt ilyen szerencsés, s a kennelsoron jól meg is fázott, s csak lassan-lassan sikerült neki annyi erőt összeszednie, hogy meggyógyulhasson. Aztán fordult a kocka, s egy sétáltató napon többeknek is volt alkalmuk személyesen megismerni őt, s hirtelen megugrott az érdeklődő családok száma is. Borboly végül egy Olaszországban élő, tacskós család kutyája lett, s valószínűleg nem bánta meg a változást.

Az óriásoknak sem könnyű kennelsoron kívüli helyet találni, így aki nálunk jár, szinte mindig, kivétel nélkül talál német dogot is a kennelsoron. Hektor, a csodálatos megjelenésű német dog kan az év utolsó időszakában bukkant fel, de nem kellett sokáig aggódnunk, hogy az éjszakai hidegekben megfázik-e vagy sem, mert sétáltatói vállalták átmeneti elhelyezését. Hektorról máris ezernyi olyan dolog derült ki, ami nagyban segíti majd a végleges gazdi felkutatását. Az egyik legfontosabb, hogy Hektor nagyon szereti a gyerekeket, de az is, hogy lakásban szépen viselkedik, s most már a pórázas séták során sem egy gőzgép. Azt tudtuk korában is, hogy autózni szeret, ez most sem változott.

Aztán vannak az idősek, akiket néha olyan, mintha csak mi akarnánk megmenteni, merthogy örökbeadni viszont iszonyatosan nehéz őket, hiszen élénken él még a "csak a kölyök kutya tud megszokni" elmélet, pedig számtalan esetben bizonyították már idősebb kutyák is, hogy ők is képesek alkalmazkodni... Mint ahogy mi sem feltétlenül az első, serdülő kori szerelmünkben találjuk meg életünk párját, s tudunk nyitni, újra szeretni, ők is képesek újra és újra elhinni, hogy az ember jó, s elfogadni az új elvárásokhoz. Sellő néni egy cukor idős kutyahölgy, aki nem sokat kennelsorozott nálunk, mert hamar ideiglenes befogadóhoz került, de jó példa arra, hogy egy korábban valószínűleg kertben tartott, éveket a civilizáció határmezsgyéjén eltöltő kutya milyen gyorsan képes alkalmazkodni. Sellő szobatiszta, a lakásban nem rongál, rövidebb ideig egyedül hagyható, a városi zajoktól nem fél, s továbbra is mindenkivel nagyon-nagyon kedves, mintha ez lenne az ő ismertetőjegye. A kennelsort ugyan már elhagyta, de egy végleges gazdi még kellene számára is.

Nem minden idős kutya elsőre jófej, vannak azok, akik mint a Muppet Showban annak idején a balkonon ülő, állandóan kritizáló, mogorva bácsikák, kicsit nehezebben nyílnak meg. Vagy könnyen megnyílnak, de valami más rigolyát tartogatnak. Pepe egy német dog hölggyel együtt érkezett, s hamar kiderült, hogy alapvetően ő az, akit hajlandó kutyaként elfogadni, más kutyák társaságából köszöni szépen, nem kér. Nem kért még a domináns férfiakból sem, nem kért a kennelsorból, s nem kért abból, hogy valaki megmondja neki, hogy mit és hogyan csináljon. Ő az a kutyánk, aki a kennelsor után élt ideiglenes befogadónál, majd két családi panzióban is, mire végre eljött érte az a család, ahol végre önmaga lehet, de már egy megváltozott önmaga. Egy olyan, aki tudja, hogy egy-egy változással mit veszíthet, s aki tanult a változásokból. Már messze nem olyan határozottak az elképzelései a világról, mint voltak korábban, sokkal kedvesebb, megadóbb, elfogadóbb lett. Ennek a gazdiján kívül még új társa, egy cica örül talán a legjobban.

Floki sem volt elsőre mosolyalbum, bár neki az emberekkel nem akadt gondja, leszámítva talán a tesztoszterontól fröcsögő férfiakat. Neki a kutyákkal voltak komoly problémái, úgy tűnt, hogy egyetlen kutyát sem visel el maga mellett. Aztán ahogy teltek a hónapok, elfogadta Zoét, s hosszú időn át kettesben sétáltak úgy, hogy ügyet sem vetettek a másikról. A séták során viszont már nem volt jelentősége, hogy ki megy mellette, lehetett kan vagy szuka, a lényeget hamar leszűrte a mi fekete labdamániásunk: ha sétálni akar, akkor magával az ördöggel is ki kell jönnie. S mivel Floki szépen sétált, s az emberekkel kedves volt, rendszeres köröket tehetett a tárnoki patak partján, s végigjelölhette az összes fűszálat. Felette is eljárt az idős, s féltünk, hogy a hideg telet már nem vészeli át a kennelsoron, így számára is ideiglenes befogadót kerestünk, s szerencsére találtunk is. Aztán jött a hidegzuhany: az éveken át kenneltiszta Floki a lakásban mindent lejelölt, s a macskákat is folyton terrorizálta. Most ott tartunk, hogy új helyet keresünk számára, s talán-talán akad is olyan, amely megfelelő lehet, de közben reménykedünk, hogy érkezik egy szimpatikus bemutatkozó e-mail, amely arról szól, hogy valakinek pont a mi, a nap 24 órájában labdázni képes labrador keverék bácsink aranyozná be az életét...

Ha valaki azzal vádolna minket, hogy pozitívan diszkrimináljuk a fekete és idős kutyákat, hát nem tévedne nagyot, mind a fekete kutyákért, mind az öreg ebekért odavagyunk, s ha ez a kettő egy kutyában egyesül, akkor aztán biztos a szerelem. Aisa néni is egy ilyen szerelem volt. Az idős, de rafinált német dog hölgy nem töltött túl sok időt a kennelsoron, de amíg ott volt, a hátsó soron is ragyogott a nap. Vitalitása, érdeklődése, s szolid humora megmelengette az önkéntesek szívét, s szeretettel vitték őt sétálni, sokan foglalkoztak vele. Aisa imádott pakolni, lakosztályát naponta átrendezte, ha valamivel nem volt elégedett, kihúzta a betonra, hogy észrevegyük, hogy dolgunk van. Nem dughattuk azonban a homokba a fejünket Aisa örökbeadási esélyeit illetően, így örömmel fogadtuk, amikor németországi partnerszervezetünk felajánlotta, hogy Aisa átköltözhet a Dog Házba, hiszen ott melegben, családi környezetben lehet, s mintha abban az országban az idős kutyáknak is nagyobb lenne a becsülete...

No persze van az úgy, hogy egy idős kutya semmit nem tesz azért, hogy belopja magát az emberek szívébe, sőt! Lőrinc bácsi személyében egy igazi fontoskodó kis bunkót ismerhettünk meg, aki valakivel tökéletesen működött, valakinek meg simán brüsszeli csipkévé cakkozta a kezét, ha valahová olyan helyre nyúlt, amit ő nem vett jó néven. Lőrinc sem a mi mentvényünk volt, egy magánszemély állatvédőtől vettük őt át, de tudtuk, hogy mit vállalunk, hiszen korábban is sétáltattuk őt, nem volt meglepetés a magával ragadó jelleme. Amikor a gondozásunkba került, egy nagyon komoly műtéten kellett átesnie, mert gátsérve volt, ami akadályozta abban, hogy megfelelően ürítse a székletét, így lassan annyi méreganyag halmozódott fel benne, hogy az is félő volt, hogy életben marad-e egyáltalán. Most meg már mindenféle nyaralásokról és bulikról küldözgeti a képeit, hihetetlen, nem? Az. Egy korábbi ideiglenes befogadónk vállalta az elárvult, idős kutyát, aki emellett a fiatal lány mellett kivirult, s letette minden morózusságát. Mostanra egy világlátott úr, aki hűséges társa szerető gazdijának. Szép befejezés, ugye?

A kennelsori történetek között vannak nagyon gyorsan pozitívra váltók is, ilyen Bucskáé, aki néhány nap után elhagyta a kennelt, hogy átmeneti otthonba költözzön, akikből nagyon gyorsan végleges család vált. Mondhatnánk, hogy nem volt nehéz dolga, hiszen egy fiatal-felnőtt, barátságos, kedves és nem komplikált, fajtatiszta magyar vizslát röptében örökbe lehet adni, de ez nem így van: bizonyítékul szolgál erre a sok-sok gazdára váró vizslánk, akikre nem mosolyog rá ilyen hamar a szerencse, de Bucskának nem kellett igazán még a kennelsor rendjét sem megtanulnia, olyan gyorsan távozott. Mondjuk mi ezt egyáltalán nem is bánjuk, mint sejthető, s nem csak a felszabaduló hely miatt...

A végtelenségig lehetne még folytatni - szerencsére - az egykoron a kennelsoron ellátott, mostanra már családban élő kutyák történetét, s talán kell is, mert ezek a boldog arcok emlékeztetnek minket arra, hogy nem állhatunk meg, hogy folytatnunk kell, s hogy a kennelsor soha nem lehet a végső állomás, hiszen valahol mindenkire vár egy saját család, de az, hogy rendelkezünk egy ilyen hellyel biztonságot is ad, mert a sürgős és problémás eseteket, azokat, akikre nincs ideiglenes befogadó, de szeretnék nekik segítséget nyújtani el tudjuk helyezni, s így megmenekülnek.

Aki már járt a tárnoki kennelsoron, tudja, hogy miért szeretjük, miért szeretünk ott lenni, s hogy milyen érzés a védenceink között eltölteni akárcsak néhány órát. Aki még nem tette meg, 2014-re határozza el magát, s jöjjön hozzánk sétáltatni, mindenkit szeretettel várunk az év minden napján 10 és 15 óra között. Nem, nem csak ebben az időben vannak gondozók kutyáink mellett, de ez már egy másik történet lesz.